2011. először

Forrás: Nikiblog avagy mi lett a csodababából | 2011 január 1.

 Kezdjük az első, nagy találkozásotokkal. Nagy-nagy izgalommal vártam Karácsony böjtjét, de nem az ajándékok vagy a vacsora miatt. Ezen a pénteken találkozott a két legfontosabb kis ember az életemben. A hosszú út alatt egyáltalán nem aludtál. Talán az izgalomtól… Türelmetlenül  mondogattad, mikor lépésben haladtunk az autópályán, hogy Natihoz, Natihoz. Aztán megérkeztünk és végre láthattad a kishugodat. Kaptunk két teljes órát, hogy magunk lehessünk egy kis barátságos szobában. Símogattad, kedveskedtél vele, mikor sírt, a pónidat nyújtottad. Gyorsan rájöttél, hogy anya most el van foglalva, ezért Apa figyelmét kérted. Olyan meghitt volt. Kicsit tartottam tőle, hogy valami rosszul sül el, nehéz mindenkinek a legjobb formáját hozni, mikor meghatározott időnk van csak egymás szertegetésére! Örökre élni fognak ezek a képek a szívemben! Mikor először ölelhettem magamhoz Natit és mikor először találkoztatok Ti ketten! Olyan nyugalom árasztott el, amit már nagyon, nagyon rég nem éreztem. Még egy kicsit kell csak várnunk és hamarosan itthon is élvezhetjük a mi kisbabánk!

Nem azt szántam az Új Év első bejegyzésének, de ezzel a beszámolóval még adós voltam Neked, magamnak és Natinak is. A többit, majd később.

Bejegyzés jelentése