Bodár és a hős lányom

Forrás: Nikiblog avagy mi lett a csodababából | 2010 november 5.

Csudaszép idővel lepett meg bennünket ez a november! Igyekszünk ezt ki is használni és sokat a szabadban játszani. Eddig nem ismertem olyan gyereket, aki fél a bogaraktól. Nos, azt hiszem, Te nem fogsz felém rohanni ízeltlábú meglepetésekkel. Még egy katicabogártól is tartasz :,,- anyaaaa, bodár, bodár”. Nem fogod meg a labdád vagy játékod, ha az első hessre nem repül el az a bizonyos szörny!
Az elmúlt hetekben egyre többet játszol az állatfiguráiddal. A ló az abszolút favorit. Most is úgy alszol, hogy azt szorongatod. Építünk nekik házat, megetetjük őket és sorba fekteted őket a szőnyegen csicsiskálni, néha be is takargatod őket. Ja, és puszilkodás is van, vagy anyát vagy egymást cuppantják
Néha elkezdem kételkedni benne, hogy egy angyal vagy. Lehet köze ennek a dackorszakhoz? Inkább hisztikorszaknak nevezném. Szívet tépően tudsz rázendíteni, mikor kikapcsolom a Yakarit (nem tudom, hogy írják pontosan), a világvége- ordítás kb húsz másodpercig tart, aztán mintha, mi sem történt volna. Próbálok következetes lenni, de ez elég nehéz, mikor naponta ötszázszor tesznek próbára.  Persze, még mindig Te vagy számunkra a legtündéribb gyerek. Az őszinte kacagásod egyszerűen balzsam a lekemre. Miattad kelek fel minden reggel, és minden pillanatban emlékeztetsz rá, hogy a gyerekek csodákra képesek. Remélem, elég türelmes vagyok , mert néha nagyon nehéz, főleg, amikor a kishúgodnak krízisei vannak. Nem lenne veled fer, ha rajtad vezetnénk le a feszültséget. Nehéz most egyensúlyt tartani, de valahogy túléljük ezt a pár hónapot és aztán új fehezetet nyitunk!
Szeretlek kicsim! (csak, hogy tudd)

Bejegyzés jelentése